Kezdjük azzal, Pete, amivel a legtöbben támadnak: miért van az, hogy az összes interjút te adod?

• Pete: Ezt annyiszor elmondtam, és lehet, hogy nem is nekem kellene válaszolnom, mert már nem hisznek nekem.
• Patrick: Szegény Pete issza meg a levét annak, hogy én utálok a zenéről vagy a magánéletemről beszélni!

Miért olyan terhes ez?

• Patrick: Szerintem a dalaink megukért beszélnek. Nem vagyunk olyan bonyolult lelkek, hogy magyarázkodnunk kelljen. Ha balhézunk, az más tészta, de nem hiszem, hogy sokat "rosszalkodtunk" az elmúlt néhány évben.
• Pete: A banda botrányhőse én vagyok, ezt tegyük gyorsan hozzá!

Kiheverted már a tavalyi, emlékezetes pucérfotó-ügyet?

• Pete: Volt néhány napom, amikor nem szívesen dugtam ki az orromat a lakásomból! Rengetegen írtak, hogy a történtek ellenére is mellettem állnak, úgyhogy nem volt nehéz talpra állnom. Tanultam az esetből, és arra biztosan jó volt, hogy megtudjam, kik azok, akikre igazán számíthatok. A többiek nem érdekelnek.
• Andy: Az új klipünkben a This Ain't A Scene-ben van egy jelenet, ami erre az ügyre utal. Akkor egy kicsit beparáztunk, hogy vajon milyen gigantikus feneket kerítenek ennek az egésznek, de most már csak nevetünk rajta.
• Joe: Nálunk elég erős a csapatszellem ahhoz, hogy ha valamelyikünk megcsúszik, a többiek segítsenekm neki.

A magánéletetek mennyire sínyli meg a rátok szakadt óriási népszerűséget?

• Andy: Ha egy 250 állomásból álló turnét végigcsinál egycsapat, ne csodálkozzon, ha a kapcsolatai szépen lassan elhalványulnak.
• Patrick: Ezzek is megvan a jó oldala, mert így legalább van téma, amiről írni lehet.

Mintha pszichiáternél lennétek?

• Pete: Pontosan! Ha az ember kiírja magából a fájdalmát, megkönnyebbül.

Te egy egész könyvet összehoztál ebben a szellemben!

• Pete: A The Boy With The Thorn In His Side-ot a gyerekkori rémálmaim ihlették.

Nem is vagy olyan laza, felhőtlen fickó, mint amilyennek látszol!

• Pete: A felületes szemlélőnek tényleg egy laza csókának tűnhetek, de aki ismer, tudja, hogy időnként túlságosan is érzékenyen reagálok.
• Patrick: A művészek általában érzékenyebbek, nincs ezzel semmi baj, amíg lehetőségük van arra, hogy előnyt kovácsoljanak belőle.