Felt�n� jel p�ld�ul, ha egy negyvenk�t perces lemezt h�rom �r�ba telik v�gigf�lelni, mert k�t-h�romn�t�nk�nt nagy csendeket kell beiktatni, net�n m�s muzsik�kb�l kell er�t gy�jteni a h�tral�v� j�t�kid�re. A k�teless�gszer� k�v�ncsis�g mindenesetre visz el�re: h�tha majd a hatodik, net�n a tizedik, esetleg a legutols� n�t�ban �ll el� azzal a nagy meglepet�ssel a chicag�i Fall Out Boy, ami �rtelmet ad az addigi, h�rom sz�val is t�k�letesen k�r�l�rhat� "emo-pop-punk" sztenderdeknek.

De a meglepet�s sajnos elmarad: �gy t�nik, hogy a csapat m�sodik lemez�n is legfeljebb a helyenk�nt humorral �s (�n)ir�ni�val felv�rtezett, ifjonti h�vt�l f�t�tt dacos dalsz�vegek hivatottak �rtelmet adni a st�lusgyakorlatoknak - viszont k�lt�i forradalomr�l �gy is korai volna m�g besz�lni. Akkor meg mir�l besz�lhet�nk? Term�szetesen bombasikerr�l, kiemelked� sl�gerlist�s helyez�sekr�l, Grammy-jel�l�sr�l �s m�s hasonl� �rdemekr�l. A mindent eld�nt� k�rd�s innent�l m�r csak annyi, hogy ott van-e a kedves potenci�lis lemezv�s�rl� polc�n mondjuk a My Chemical Romance- vagy ak�r a Good Charlotte-�sszes, meg hogy van-e m�g egy kis hely mellette.