Interjúk : Erik - Igazi romantikus típus vagyok! |
Erik - Igazi romantikus típus vagyok!
Szilvi 2007.06.21. 16:08
Vadiúj sorozatunkban megmutatjuk nektek a No Thanx-srácok igazi arcát. Először a frontember, Erik beszélt a csajokról és az ismertséggel járó összes pozitív és negatív élményéről - csak a BRAVO-nak!
Valentin napon születtél. Adódik a kérdés, hogy romantikus típusnak tartod-e magad.
- Igen, borzasztóan fontos számomra a szerelem. Mondhatni, az életemben szinte az első helyen van.. Most már hosszú ideje van barátnőm is. De róla inkább nem szeretnék beszélni. Maradjunk, annyiban, hogy tényleg romantikus típus vagyok.
Mi a maximum, amit megtennél egy lányért?
- Ezen már sokat gondolkodtam, de nem jutottam dűlőre. Igazából bármire képes lennék. Addig kűzdök érte, ameddig meg nem szerzem magamnak. Persze nem aljas módszerekkel, azokat sosem szerettem. Biztos elhalmoznám virágokkal, meg ilyesmikkel. De nálam valójában az alkalomtól függ.
Mindig is a pillanat embere voltál?
- Igen, már egész kisgyerekkoromtól kezdve. Emlékszem, az általános első osztályában is tetszett egy lány. Addig fűztem a mamámat, ameddig vehettem neki egy szál rózsát egy bálra. De emlékszem az óvodai szerelmeimre is. Már akkor is próbáltam mindent megtenni a cél érdekében. Bár mondom: Ez nem azt jelenti, hogy addig nyúzom, ameddig nem lesz az enyém. Csak okosan!
Azt tudjuk, hogy az éneklés a hobbid, de mivel foglalkozol még a szabadidődben?
- Ha valahogy akad egy kis időm, akkor futni járok. Szeretek sportolni, régebben sokat görkoriztam és bicikliztem, de most már csak a futás maradt.
Megváltoztatott valamiben a siker?
- Nem hiszem, de az állandó próbák és a koncertezés miatt semmi időm sincs a családomra és a barátaimra. A haverok, mondjuk, eléggé megsínylik ezt az időszakot. Régebben nagyon partizós voltam, mindenhová elmentem, ahová hívtak; most sehová sem tudok eljutni. A barátaim ezt eléggé zokon veszik, és furcsán néznek rám. És persze a barátnőmre sincs annyi időm, amennyit szeretnék!
És a belső tulajdonságaid?
- Szerintem azok sem változtak. Azt viszont nehezen tudtam megszokni, hogy bárhová megyek, felismernek, megállítanak az utcán. De egyáltalán nem érzem, hogy több lennék attól, mhogy benne vagyok a tévében, a rádiókban, vagy a magazinokban. Olyan vagyok, mint a többiek, egy egyszerű fazon.
Mit gondolsz, egyszer majd téged is beszippant ez a rocker életmód?
- Nem hinném! Bár igazából, ha annak számít, hogy hanyagolom az iskolát... Egy kicsit többet kellene foglalkozom a sulival, mert jó lenne, ha jól sikerülne az évem. Most választok főiskolát, szeretnék még okosodni! De egyelőre fogalmam sincs, milyen irányban fogok továbbtanulni. Az biztos, hogy olyan helyre megyek, ahol nem kell matekot tanulnom, mert az annyira nem megy!
Szerinted össze tudod majd egyeztetni a zenekarosdit a tanulmányaiddal?
- Nem hinném, hogy problémát okozna! Ha az ember nagyon akarja, mind a kettőt lehet sikeresen csinálni, akár egyszerre is. Legalábbis én szeretném!
|