A karosszék karfájára ült
Mesélt nekem, az ágy fölé repült,
Velem maradt százegy éjen át
De egy hajnalon köddé vált.
Hiányzol, Égi Angyalom!
Utánad sír az alkony,
S az égbolt véres.

Ragyogni rég nem képes
S igazán már én sem élek,
Amióta eltűntél.

Refrén:
ÁLMAIMBAN SZÁRNYAIDHOZ ÉRNÉK
ANGYALCSÓKOT AJKAIDRÓL KÉRNÉK.
KARJAID KÖZT HAMVAIMMÁ ÉGNÉK
DE ANGYALODKÉNT HOZZÁD VISSZATÉRNÉK.

Ezerarcú lányok, asszonyok...
Minden arc alatt Téged látlak ott.
Veled vagyok úgy is, ha más ölel.
Kereslek én míg nem érlek el!
Hiányzol, Égi Angyalom!
Utánad sír az alkony,
S az égbolt véres.

Ragyogni rég nem képes
S igazán már én sem élek,
amióta eltűntél.

Refrén:
ÁLMAIMBAN SZÁRNYAIDHOZ ÉRNÉK
ANGYALCSÓKOT AJKAIDRÓL KÉRNÉK.
KARJAID KÖZT HAMVAIMMÁ ÉGNÉK
DE ANGYALODKÉNT HOZZÁD VISSZATÉRNÉK.

ÁLMAIMBAN SZÁRNYAIDHOZ ÉRNÉK
ANGYALCSÓKOT AJKAIDRÓL KÉRNÉK.
KARJAID KÖZT HAMVAIMMÁ ÉGNÉK
DE ANGYALODKÉNT HOZZÁD VISSZATÉRNÉK.

S igazán már én sem élek,
amióta eltűntél.

Refrén:
ÁLMAIMBAN SZÁRNYAIDHOZ ÉRNÉK
ANGYALCSÓKOT AJKAIDRÓL KÉRNÉK.
KARJAID KÖZT HAMVAIMMÁ ÉGNÉK
DE ANGYALODKÉNT HOZZÁD VISSZATÉRNÉK.

ÁLMAIMBAN SZÁRNYAIDHOZ ÉRNÉK
ANGYALCSÓKOT AJKAIDRÓL KÉRNÉK.
KARJAID KÖZT HAMVAIMMÁ ÉGNÉK
DE ANGYALODKÉNT HOZZÁD VISSZATÉRNÉK.