Míg a vérem erre hajt
írom hozzád én a dalt.
Szól a hangszerem, mely életben tart.
Hiány, vágy, és változás
lelkem, dúló lázadás.
Égre írom majd, mit elhallgat más!

Játszd újra hát!
A dühödet, a haragodat add ki a dalban!
Játszd újra hát!
Akarom a lelked minden hangban!

Légy velem a húr
hadd feszítsük végre túl!
Bújj ki minden alól
ami gátol!
Légy velem a szó
a hang, mely mindig hallható!
Szállj, vigyen a szél
míg a dal véget nem ér!

Gyenge voltam, s meztelen
mikor nem volt hangszerem.
Éltem én is pont úgy, mint aki nem.
De nyúzni kezdtem a húrokat
s megtaláltam a hangomat,
az se számít már, ha azt mondják: vad!

Játszd újra hát!
A dühödet, a haragodat add ki a dalban!
Játszd újra hát!
Akarom a lelked minden hangban!

Légy velem a húr
hadd feszítsük végre túl!
Bújj ki minden alól
ami gátol!
Légy velem a szó
a hang, mely mindig hallható!
Szállj, vigyen a szél
míg a dal véget nem ér!

Légy velem a húr
Légy velem a szó
ami gátol!

Légy velem a szó
a hang, mely mindig hallható!
Szállj, vigyen a szél
míg a dal véget nem ér!

Légy velem a húr
hadd feszítsük végre túl!
Bújj ki minden alól
ami gátol!
Légy velem a szó
a hang, mely mindig hallható!
Szállj, vigyen a szél
míg a dal véget nem ér!